"Szörnyű alaknak éreztem magam. Szerencsétlennek és elveszettnek. Önző dögnek. De hagytam hogy kisétáljon az ajtón... "

 Felkeltem reggel és kiültem az ágyam szélére. az óra 8.34et mutatott. hirtelen ötlettől vezérelve belenyúltam a  tv-m alatt lévő fiókba és kihúztam belőle egy zoknit. plusz fehérneműket. levetkőztem és felöltöztem. odasétáltam a szekrény előtt lévő ruhakupachoz lehajoltam és kivettem belőle egy hosszú farmert felvettem majd a velem szemközt lévő polcra nyúltam kivettem onnan egy pólót. felvettem majd levettem vissza dobtam és kivettem egy másikat. "igen ő lesz a jó."  lesétáltam a fürdőszobába. megfésültem a hajam. arcot és fogat mostam. felraktam magamra egy réteg alapozót kihúztam a szemem és elővettem a szempillaspirálom a jobb szememmel bele pislogtam a kefébe hármat majd ugyanezt megcsináltam a bal szememmel is... vissza felmentem a szobámba kivettem egy pulcsit a szekrényről is lenyúltam a földre a táskámért belepakoltam az iskolatáskámból a könyvemet a pénztárcámat és a mobilomat. majd megláttam a táskában lévő üveg martinit amit tegnap este elfejtettem kidobni. kivettem és láttam hogy van még benne egy korty. lecsavartam a kupakot és meghúztam az üveget. majd a szekrénynek támasztottam  újból lementem. felvettem a pulcsit. majd a sálamat a nyakamba kötöttem felhúztam a lábamra a csizmácskámat. kinéztem az ablakon és láttam hogy süt a nap odakinn. így levettem  a fogasról a vékonyabbik kabátomat bele bújtam és miközben gomboltam befele. bele néztem még egyszer utoljára a tükörbe. "minden rendben." kivettem a táskámból a kulcsomat és kinyitottam a bejárati ajtót. majd kintről vissza zártam azt. elsétáltam a kiskapuig. és miközben fordítottam el benne a kulcsom megsimogattam a szabad kezemmel a kutyámat aki oda dörgölődzött éppen a lábamhoz. kimentem és elkezdtem sétálni valamerre.

egész addig nem is igazán jöttem rá merre megyek míg ki nem értem az állomásra. ahol éppen jött is a vonat. én fel szálltam rá és leültem egy szabad négyesbe. elővettem a könyvemet és elkezdtem olvasni azt. végállomásig mentem a vonattal. és déliben leszállva elindultam az aluljáró felé. kisebb pályamódosítás után a villamos megállóban kötöttem ki... a villamos lefékezett én megnyomtam az ajtó melletti gombot és felszálltam majd leültem egy szabad helyre. csupáncsak egy megállót mentem. majd ismét leszálltam. jelenleg a Moszkva téren álltam. elsétáltam a metróbejárathoz be is mentem. majd ki is jöttem onnan. nem mentem le a mozgólépcsőn. csak körbesétáltam odabent. visszaballagtam a villamoshoz. és ismét eljátszottam ugyanazt. így megint déliben voltam. ránéztem a táblára és láttam hogy 10 perc múlva indul egy vonat. a peronhoz mentem és végig sétáltam a vonat mellett míg az elejére nem jutottam. ismét felszálltam és megint leültem egy üres négyesbe. jól bevált szokásomhoz híven elővettem a táskámból a könyvemet és neki álltam olvasni. rövid időn belül hallottam ahogy a hangos bemondó megszólal. "Érd-alsó következik." felálltam és vissza csúsztattam a táskámba a könyvet. odasétáltam az ajtóhoz. és a vonat megállta után leszálltam.

elindultam gyalog valamerre. és közben azon gondolkodtam vajon most merre visznek a lábaim? mert jelenleg tényleg nem az agyam irányította a testemet. olyan volt mintha zombi lennék csak vánszorogtam a lábaim után. de végül haza keveredtem. bementem a lakásba ugyanúgy ahogyan kijöttem onnan. levettem magamról a felesleges kinti cuccokat. és felsétáltam a szobámba. levettem a pulcsim és vissza raktam a szekrénybe. majd lehúztam a nadrágom magamról és ugyanannak a kupacnak a tetejére dobtam ahonnan elvettem a táskámat is ugyanabba a sarokba hajítottam ahonnan reggel felvettem. vissza bújtam a pizsamámba és lefeküdtem az ágyamba. talán egy perc se kellett és már aludtam is. mikor egy órával később felébredtem csupán csak egy álomnak tűnt az egész reggeli túrám. és az egyetlen dolog ami emlékeztetett arra hogy nem csak álmodtam az a most már üres martinis üveg a szekrénynek támasztva...