Ezek a diligyógyászok azt képzelik, hogy a beszéd mindent megold, csakhogy ez nem igaz.

Egy utat látott maga előtt. egy járdaút volt macska kővel kirakva. körülötte egy ritkított erdő húzódott és látszott az út végén a hatalmas mező. egy kislány állt a járda elején kék ruhácskája derékban sötétkék masnival megkötve lengett a szélben.. elindult előre és amint kilépett a kövekre minden sárgába borult. mintha valaki egy sárga lencsét rakott volna bele a kamerába. az erdő elkezdett mozgolódni körülötte ahogyan haladt egyre előrébb. A fák átváltoztak hatalmas gombákká pirosan fehér pöttyös kalappal. ezeknek a gombáknak szájuk volt és szemük. mosolyogtak. az út amin lépkedett egyre világosabbá vált és egyre lazult. már nem olyan volt mintha kövön lépkedne a kinézete is megváltozott már olyan volt mintha sárban menne. mindig mikor közelebb ért a mezőhöz. az erdőben minden egyre furcsábbá változott. az út alatta rózsaszín lett és egy folyó alakult belőle. a kislány ebben a folyóban úszva nézte az egyre ritkábban feltűnő gombákat. most elérkezett az út végére a folyó a szeme láttára semmivé lett vissza nézve már se a macska kő nem volt ott sem a furcsa erdő. a mező közepén állt mellette az egyik gomba a furcsa mosollyal az arcán. a gomba rákacsintott a kislányra majd kámforrá vált. Elkezdett rohanni előre. úgy futott ahogy csak bírt nem látott semmit maga körül csak a végtelen mezőt. ekkor megbotlott és bele esett egy mély gödörbe nem tudott kimászni belőle de esélye sem lett volna rá ugyanis a gödör melletti földkupac hirtelen ráömlött...