A szavak a fegyverem. De csak írott formában, ugyanis ha kimondom őket, akkor nem mások, mint egyszerű szavak, betűk sokasága egymás mellé helyezve, semmi több. Ám mikor papírra vetem őket, akkor életre kelnek. A maguk útját járják mindenki fejében, hisz ha leírom a szavakat, akkor azt mindenki úgy képzeli el, ahogy azt ő szeretné, én csupán csak támpontot adok.
Viszont én a szavakat úgy tartom magam elé mint egy pajzsot, a hozzá tartozó karddal együtt, amely éppen támadásra készül. Mint a kobra szemezget ellenségével, és várja a tökéletes pillanatot, hogy lecsaphasson. Ekkor diadalmasan rányomok a "közzététel" gombra, és ezzel a kard hegyes acél vége a húsba mélyed, mint egy megadva az utolsó kegyelem döfést...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése