Azt mondja direkt bunkózok vele. Miközben ha együtt vagyunk, ha nem is folyamatosan, de többször a kelleténél, állítólag viccesen mégis tuskó módon bánik velem. Majd hazaérünk ki-ki a maga otthonába és nem keres. De még másnap se. Mindent az utolsó pillanatban. Az idegeim már az égig feszülnek, hogy mégis miért nem keres.
Azt mondja boldog mellettem és, hogy minden percben hiányzom neki. Ám ezeket a szavakat csak hallom és mégsem látom. Mert bár minden percben hiányzom neki, magától mégsem jut eszébe, hogy felkeressen egy találkozóért. És bár boldog mellettem de lásd a kettes bejegyzést. Ilyen egy boldog szerelmes ember?
Azt mondja kár volt rám írnia. Nos igen a legtöbbször én is ezt érzem, hogy felesleges beszélgetnünk. Kevés olyan téma van amit egymással úgy tudunk megbeszélni, hogy azt egyikünk sem érti félre, és nem lesz belőle vita. Illetve vannak azok az események mikor ő totálisan semleges a beszélgetésekben. Ezen események elég gyakoriak, hogy próbálkozik az ember és mintha egy idegennek beszélne. De hát még az idegenek is jobban megnyílnak mint ő.
Azt mondja rohadtul kezdi már unni, de mit? A kisded játékaimat talán? Nemtudom, de ha tudná, hogy ez még semmi amire képes vagyok, ugye? Valami szakértő válaszolhatna... Mindegy, én is kezdem unni az ő szokásait. Mert ha ő így akkor én is így... Mert unom azt, hogy hagyod hogy mindig felhúzzam magam. Mert unom azt, hogy mindig eljátszod a sértődöttet. Mert unom azt, hogy mindig neked áll feljebb. Azt is unom, hogy sosem hiszel nekem, pedig nem adtam arra okot, hogy így legyen. De a legjobban azt unom, hogy te nem azt akarod amit én....
Azt mondja próbál kedves, jó fej és törődő lenni. Hát itt van a gond. Ha szeretsz valakit azzal nem csak próbálsz kedves lenni. Hanem az zsigerből jön. Akit szeretsz azzal nem csak próbálsz törődni, hanem észre sem veszed, de már jobban érdekel az ő lelki világa mint a sajátod. Mert a szeretett féllel nem tudsz másképp bánni. Lehet csak az én fejemben mond mindig ellent magának ez az ember. Lehet mindig túlgondolom azt amit mond nekem. De lehet nem... Amúgy pedig nem tudom mi olyan hú de jó fej dolog azon, hogy ráírsz a barátnődre csakhogy megtudd mikor szándékozik átmenni hozzád holnap. Világosítson fel valaki aki érti!?
Azt mondja kezd már elege lenni belőlem. Hát ha ő ezt 3 hónap után így gondolja, akkor nem értem minek vagyunk még mindig itt. Néha azaz érzésem, hogy ezeket ő is direkt csinálja, hogy ne neki kelljen szakítania hanem nekem. Ó baszki... Na mindegy.
Azt mondja boldog mellettem és, hogy minden percben hiányzom neki. Ám ezeket a szavakat csak hallom és mégsem látom. Mert bár minden percben hiányzom neki, magától mégsem jut eszébe, hogy felkeressen egy találkozóért. És bár boldog mellettem de lásd a kettes bejegyzést. Ilyen egy boldog szerelmes ember?
Azt mondja kár volt rám írnia. Nos igen a legtöbbször én is ezt érzem, hogy felesleges beszélgetnünk. Kevés olyan téma van amit egymással úgy tudunk megbeszélni, hogy azt egyikünk sem érti félre, és nem lesz belőle vita. Illetve vannak azok az események mikor ő totálisan semleges a beszélgetésekben. Ezen események elég gyakoriak, hogy próbálkozik az ember és mintha egy idegennek beszélne. De hát még az idegenek is jobban megnyílnak mint ő.
Azt mondja rohadtul kezdi már unni, de mit? A kisded játékaimat talán? Nemtudom, de ha tudná, hogy ez még semmi amire képes vagyok, ugye? Valami szakértő válaszolhatna... Mindegy, én is kezdem unni az ő szokásait. Mert ha ő így akkor én is így... Mert unom azt, hogy hagyod hogy mindig felhúzzam magam. Mert unom azt, hogy mindig eljátszod a sértődöttet. Mert unom azt, hogy mindig neked áll feljebb. Azt is unom, hogy sosem hiszel nekem, pedig nem adtam arra okot, hogy így legyen. De a legjobban azt unom, hogy te nem azt akarod amit én....
Azt mondja próbál kedves, jó fej és törődő lenni. Hát itt van a gond. Ha szeretsz valakit azzal nem csak próbálsz kedves lenni. Hanem az zsigerből jön. Akit szeretsz azzal nem csak próbálsz törődni, hanem észre sem veszed, de már jobban érdekel az ő lelki világa mint a sajátod. Mert a szeretett féllel nem tudsz másképp bánni. Lehet csak az én fejemben mond mindig ellent magának ez az ember. Lehet mindig túlgondolom azt amit mond nekem. De lehet nem... Amúgy pedig nem tudom mi olyan hú de jó fej dolog azon, hogy ráírsz a barátnődre csakhogy megtudd mikor szándékozik átmenni hozzád holnap. Világosítson fel valaki aki érti!?
Azt mondja kezd már elege lenni belőlem. Hát ha ő ezt 3 hónap után így gondolja, akkor nem értem minek vagyunk még mindig itt. Néha azaz érzésem, hogy ezeket ő is direkt csinálja, hogy ne neki kelljen szakítania hanem nekem. Ó baszki... Na mindegy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése