Ne szólj semmit, így maradj! Ez egy tökéletes pillanat! Mert Most élsz! Látom a szemeden Ordíts, utcán, tereken. Hogy vége!

Ez a sok helyszínes. sok cselekményes. két főszereplős történet tegnap. azaz. szombat 11 körül kezdődött. mikor is. Felhőlány sms.ezett "van kedved eljönni pipázni Mátéékkal?" hát. végül is. miért ne úgyis régen találkoztam Fannival is meg Mátéékkal is...

6ra mentem be délibe. és 10-15 körül találkoztam Fannival Moszkván. gyors bérlet és cigiszerzés. és séta a 4.es 6.oshoz... nyugatinál leszálltunk csöpögött az eső. megálltunk a megálló közepén. és kérdeztem Fannit pontosan merre találkozunk. azt mondta hogy 2 ő úgy emlékszik itt. de hogy itt merre azt nem tudom. mindegy is. a lényeg hogy 30.ra kellett volna oda érnünk. és ott is voltunk de mire rájöttünk arra hogy hátrébb kell sétálnunk hogy megtaláljuk Mátéékat. az volt 10 perc.. :D majd elindultunk egy pipázóba. amely Zöld Teknős névre hallgat. és a Kozsóé. ezt nem csak a Mátééktól tudjuk hanem onnan is hogy a wc.ből kifele jövet bele futottunk... :D

úgy működik ez a hely. hogy bemész rendelsz valamit az étlapról. ami 50 oldal abból 47.en tea van... hát végül is ez egy teaház... majd ha szeretnél rendelhetsz mellé egy pipát is. ez egy nagyon jó kis hely. hangulatos. a zene is megnyugtató. a kiszolgáló "indiánok" közt van egy helyes. szóval jó hely...de drága. és mi éhesek voltunk Fannival. ezért még pipázás közben kitaláltuk mi megyünk mekizni. mondjuk oktogonra mert ott biztos nyitva van... 

egy nagyon jó fej pasi szolgált ki minket.. olyan beszólásai voltak a csávónak. hogy mi nem bírtuk röhögés nélkül... utána. az evés se bírtuk. mert vettünk 2 akármilyen burgert. és elfeleztük őket késsel és cseréltünk fele-felét... de az egész hamburger kifolyt úgyhogy nagyon viccesen néztünk ki...

később a villamosmegállóban. gondolkodtunk merre tovább. Mátéék millenáris. mi meg gondolkodtunk amig ők elmentek kaját venni burger kingbe... mert időközben rájöttek ők is éhesek.... lekéstünk 4 villamost. egyet mert mi Fannival cigiztünk. 2őt a fiúk miatt. és a negyedikkel mentünk.. akkor csak 3 at késtünk le. bár lehet hogy míg mi a Fannival a meki és a burger king között rohangáltunk elment még egy villamos. de azt mi nem tudjuk...

villamossal szénatérig mentünk és ott külön váltak útjaink. én mentem Fannival moziba... Mátéék pedig millenárisba. de a lényeg még mindig mi vagyunk. megnéztük a hétmérföldes szerelmet. nekem nagyon tetszett a film. vagy már csak annyira fáradt voltam. hogy mindenen röhögtem.. de a vége... eszméletlen.
elmagyarázom nektek. a lényeg hogy van egy nő és egy pasi akik távkapcsolatban élnek. a nőnek van egy nővére aki már házas és van egy kislányuk is... éppen haza ér a két főszereplő.. mikor is furcsa hangokat hallanak. felkapcsolják a konyhában a lámpát. és ott az étkező asztalon ruhában szexel a nővér és a férje.... majd jön lefele a kislány a zajra  a lépcsőn. "anyu beteg vagy?" erre mind a négy ember ráüvölt "Maja szobor...." így amúgy nem vicces ezt látni kellett volna de amúgy a lényeg hogy mindig akkor mondják azt a kis csajnak hogy szobor. mikor azt akarják hogy meg álljon és ne mozduljon... :D

mozi után. ültünk kicsit mamut előtt és gondolkodtunk hogyan tovább. mire kitaláltuk hogy veszünk pezsgőt. akkor pont hívta Fannit egy ismerőse. hogy mikor megy már a házibuliba. mivel vele voltam így vitt engem is... szóval  még mindig nincs vége az estének.

megkerestük Moszkván a 956 os éjszakait... de azt se tudtuk meddig kell mennünk vele. majd Fanni magyarázott valamit hogy végállomáson. ami hűvös völgy... én fel ismertem hűvös völgyet úgyhogy ott leszálltunk pedig nem az volt a végállomás. de mindegy... onnan megint telefonos segítség kérés. szálljunk fel a 963asra és végállomásig menjünk azzal is. miután ezt a terepet már nem ismertem. ezért belementem lesz ami lesz....

végül épen és egészségesen megérkeztünk az isten háta mögé. Nagykovácsiba... :D a házibuliban senkit sem ismertem. bár nem is voltak túl sokan. kb. 7en...  aztán mi ott voltunk 3 órát. és mikor 3 kor eljöttünk már csak 4en voltak a házibuliban...

gondolkodjunk... 3óra... hova tudunk még menni??

felhívtuk Sajtit és Tomit... hátha felkelnek miattunk és találkozunk velük... de nem... úgyhogy új terv kellett. Moszkván leszálltunk a buszról. és megláttunk még egy buszt ami pont indult. felszálltunk rá. majd megnéztük mégis merre fogunk menni... szerencsénkre. megállt Margit hídnál. így mi leszálltunk vagy kitalálunk még valamit vagy haza megyünk... bementünk boltba. fél órára. megnéztünk minden polcot. minden zacskót. üveget. dobozt.. gondolkodtunk mit vegyünk... meg hogy ha kókuszt veszünk akkor hogyan lékeljük meg... szerintem az én ötletem volt a legjobb miszerint vágjuk hozzá valakihez... :D végül vettünk egy kis sajtot. és egy kakaót...

nem akartunk haza menni. úgyhogy gondoltuk megnézzük a hidakat... elkezdtünk sétálni a Lánchíd irányába... de annyira messzinek tűnt. hogy az borzasztó... én közelebbinek hittem... még mielőtt odaértünk a hídhoz tervet változtattunk. először azt hogy Fanni megtanul repülni... elkezdett csapkodni a kezével. én meg fújtam hátulról. de nem sikerült. úgyhogy Fannika. karra fog hízni ezentúl. meg a szőrt is oda gyűjti. és majd jövőre újra próbáljuk... másodszor és egyben utoljára. el kell jutnunk a hősök terére..

ez már nem okozott problémát. mivel fél 5 volt... de egy problémánk akadt... a lánchíd le volt zárva valami futás miatt... és körbe kellett volna menni. de beengedett minket két csávó. majd egy harmadik kiküldött minket... átsétáltunk deákra. hogy majd nézünk buszt mivel jutunk el. hősökre... de rájöttünk hogy már jár a metró... ami azért egyszerűbb... :D

fél 6 kor mi Fannival a hősök terétől sétáltunk el a plakát kiállítást megnézni sötétben.. de valahogy így érdekesebbnek tűnt... xD már világosodott. és mi járni is alíg bírtunk... vissza lementünk a kisföldalattihoz. Fanni majdnem elvesztette a bérlatét. mert elfújta a szél... 8 percet kellett várni a metróra. ez éppen elég indok volt ahhoz hogy az ellenőr megkérdezze merre voltunk....

a földalattin mi ketten meg még talán 2 ember volt akik civilek voltak. az összes többi ellenőr volt.. Fanni lehet észre sem vette. mert beszállt a metróra. körbenézett. kijelentette hogy nincs hely és ő rajtam fog aludni. utána meg már csak akkor hallottam tőle életjelet. mikor panaszkodott hogy ráz a metró... :D

vonaton amin felszálltam leültem és el is aludtam. a mobilomat ébresztőre. tovább ne menjek.. majd mikor ligeten fel ébredtem. egy bácsi. köszönt nekem a mellettem lévő négyesből aranyosan hogy jó reggelt. és kiderült. hogy már többször utaztunk így reggel hogy én aludtam ő pedig ott ült. és mondta hogy egyszer ő volt az aki fel ébresztett hogy ne aludjak el... :D aranyos bácsi volt... (:

[szívből gratulálok hogy ezt végig olvastad... <3 csók. ]