2011. október 10., hétfő

Az ördög először az elmét téveszti meg, aztán felfalja a szívet.

Hogy ennél is mélyebbre süllyedj ahol épp most vagy?  Lehetetlennek tűnik, de te eddig is mindig túlszárnyaltad önmagad. Sikerülhet ez most is, hogy te nem akarod az más dolog, ezek a dolgok valahogy mindig az akaratodon kívül történnek. Te nem tehetsz semmiről, te ott sem voltál. Azt se tudod miről beszélek itt. Én se, de jól tudod, hogy imádok beszélni. Pláne olyan dolgokról amik nincsenek a felszínen. Nem tudod őket levenni egy hálóval, bele kell túrnod a vödörbe könyékig, hogy kiszedd őket, majd kiderül hogy kívülről a vödör aljára van ragasztva. Kellemetlen, de majd te megoldod. Felborítod a vödröt és elkezded kapargatni az alját, minden mocskot le akarsz szedni róla, és minden apró darabot ami még megmarad azt te fel akarod használni. Sikerülni fog. Mert te, te vagy. Számodra nincs lehetetlen, bármit megtehetsz, mert nem lesz következménye, az emberek majd csak becsukják a szemüket, mikor rosszat teszel, és dúdolnak közben valamit. Ne aggódj, nem fog semmi sem változni. Nyugodtan dobj rágót a hajamba, kenj össze fagyival, igen, alázz porig. Jelenleg nem jut ennél rosszabb az eszembe, de nem is adok neked ötleteket, úgyis feltalálod magad, nem kell hozzá az én segítségem. Mikor is kellett, oh hát persze, mikor nincs ló jó a szamár is. Egy biztos mindig melletted álló manipulálható gumibaba. Nem beszél? Nem is baj úgy se figyelnék rá. Nem ölel? Minek az, majd ölel más. Nem kell neki jó pofizni? Tartogatom, majd másra. Nem kell neki hízelegni? Ellenkezni se tud, bármit csinálhatsz vele. Nem kell neki hazudni? Ha nem is kell, már lételemed a hazugság... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése