Könyvet írhatnál arrol, hogyan rontsuk el mások tökéletes napját...

Sosem gondoltam volna hogy a mellettem lévő ülés ennyi jót tartogathat a számomra. beszámol az éjszakájáról. és én számolom a színeket a szemében. Megesküszik hogy sosem lesz szerelmes. s közben beletúr a hajába. nevetek mert remélem téved. És nem hiszem hogy ez valaha megfordul a fejébe. mikor mond egy viccet és én úgy teszek mintha mosolyognék. de ismerem az összes kedvenc dalát. körbenéz a szobában. s ártatlanul átsiklik az igazság felett. nem kéne felvilágosítani. nem tudja hogy én már rég megjegyeztem őt. mindent feketén-fehéren lát. soha senkinek nem hagyja hogy sírni lássák. és én nem hagyom senkinek hogy lássa. azt kívánom bárcsak az enyém volna. ott áll majd elsétál, istenem ha elmondhatnám, hogy érte veszek levegőt. sosem mondaná el neked, de tud gitározni. Azt hiszem átlát mindenen az én szívemen kívül. Reggelente az első gondolatom, hogy milyen csodás ember. úgyhogy kifestem a szemem. s imádkozom egy csodáért. igen el tudnám mondani neked, A kedvenc színe a zöld. Szeret vitatkozni. Oh ez az ami őrületbe kerget. A nővére gyönyörű. ő pedig az apja szemét örökölte. S ha megkérdeznéd szeretem-e? HAZUDNÉK!