2010. május 26., szerda

“Ha valamit nem szeretsz, változtass rajta! Ha változtatni nem tudsz, változtass azon, ahogy gondolkodsz róla! Csak ne panaszkodj!”


Ennyit erről! Folyamatosan csak hitegetsz mindennel, mert én még a sok csalódás ellenére is hiszek a szőke hercegemben, de arra már rájöttem, hogy ez a bizonyos fehérparípás álompasi nem te vagy! Te rá tudsz venni bármire, befolyásolod az érzéseim és a cselekedeteim, meg ígéred kitartunk addig, de ahogy múlik az idő a helyzet csak egyre romlik. A beszélgetéseink sablonossá váltak, már nem meséled el percről-percre a napod és én sem búcsúzom el tőled elalvás előtt. Régebben még éltetett a remény amelyet a jövőben láttam, de itt is rá kellett döbbennem amit én a jövőmnek hívtam az csak egy álmom melyet próbáltam valóra váltani. Most itt vagyok a jelenben és nem tudom mit kezdjek a már kézzel fogható hitegetéseiddel. Próbáltam javítani a kapcsolatunkon, de bármit kérdeztem te azt támadásnak vetted és elkezdtél mentegetőzni. Miért? Már nem teljesen mindegy mit gondolok rólad?

Ha ez így is lenne ahogy leírtam, akkor valószínűleg nem írtam volna le. Hisz amivel foglalkozni nem érdemes arról minek írjak a kockás füzetembe egy teljes oldalt? De én mégis írtam vagyis akkor nem igaz az amit feljebb ömlengtem, ez így meg butaság. de mi más vártál tőlem?? (:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése