A saját utamat akarom. Azt teszem, amit teszek. Tudom mit szeretek. Ez az életem és ez egy lázadás.

Mint már egyszer említettem vasárnap osztálytársam koncertjén voltunk Dürer kertben. körülbelül két nappal a fellépés előtt megtudtam mi is a banda neve.. de mint ott helyben kiderült ezt is rosszul tudtam.. amint arra is rosszul emlékeztem hogy milyen fajta zenét játszanak. nem igazából az én stílusom ez a "hardcore" [vagy minek is nevezzem] de élvezhető volt a koncert.. maga a zenekar remekül játszott. de tényleg nagyon jól össze volt "komponálva" ez az egész. bár mint a "nagy sztárokhoz" illően bő fél órát késtek... pedig Dani még direkt előbbre is mondta nekünk mert tudta mi is késni fogunk... (:


Amúgy ez is mint a többi ilyesfajta kiruccanásunk vicces volt. tök jól megbeszéltem mindenkivel hogy 19.15kor találkozunk Moszkván. erre mindenki rosszul emlékezett.. Anitáék 18.45re már ott voltak. Timiék pedig 7re jöttek délibe. mert biztos ami biztos... mintsem hogy eltévedjenek. persze Fanni volt az aki jól emlékezett mindenre mégis késett. szokásához híven.. :D a metrón megint mindenki adta a formáját. ott ordibáltak és röhögcséltek. alig vártam hogy leszálljunk.. [bár ezzel szerintem a többi utas is így volt.] ahhoz képest hányszor voltam már Dürerben még mindig bajban voltam hányas busz is kéne nekünk. de ezt is ügyesen kitaláltuk a Mónival.. mikor mi oda értünk akkor már szinte mindenki ott volt. de a banda még csak akkor kezdte el kiszedni a felszerelést a kocsiból.. tehát volt időnk még körbenézni ki is van itt és ki nincs. és nagy meglepetésünkre összefutottunk az egyik volt kistanárunkal... benn álltunk a kisteremben vártuk hogy kezdődjön a koncert mikor az énekes [?] elkezdte mondani hogy még hangolniuk kell és szégyenlősek hogy inkább menjünk ki.. xD de se baj. legalább volt időnk megkeresni Anitáékat akik idő közben eltűntek... egy 15-20 percen belül elkezdődött a koncert körülbelül a felénél befutott mindenki. és a közönségnek annyira tetszettek hogy még vissza is tapsolták őket. :D az egész után átmentünk a fotelos részre ahol kicsit beszélgettünk még. majd én és Móni haza jöttünk.. a többiekről azt se tudom hogy még élnek.e bár valószínűleg nem haltak meg. mert arra nincs sok esély. holnap úgy is találkozom velük. na csók. (L)