Valahol a boldogság és a totál elbaszott pusztulás között. a lábak néha talajon néha biztos peremen. hogy eltölthesd a hátra lévő idődet. fel kell adnod a reményt és az álmaidat fel kell adnod... az életet.

Öböl!
újabb érdekes nap amelyet végül Budapest déliben végeztünk... na de hogy hogyan is jutottunk mi el odáig mikor csak Érden akartunk pipázni??

szombaton találkoztam Mónival stopiba 2 kor. én vittem alufóliát amit majdnem otthon is hagytam mert úgy rohantam vissza érte az utca sarokról. na meg a szörpért... amit a pipába öntöttünk végül...

tehát találkoztam Mónival mind ketten csinin felöltözve. mint akik éppen valami fontos randira készülnek. pedig erre mi egyáltalán nem is gondoltunk.  lesétáltunk a stopi mellett lévő játszótérhez de mikor oda értünk elkezdtünk gondolkodni. " vajon szabad ott vp.zni? egyáltalán tudják az érdiek mi az a vp.? vagy rendőrt hívnak ránk? és para az ha a játszótéren gyújtjuk meg? na de akkor hova menjünk?" Duna part.. á az messze van... hát akkor menjünk be Pestre.  mintha az nem lenne éppen elég messze... de ez ránk vall.... (:

gyorsan haza szaladtunk Móni bérletéért. és már mentünk is felsőre hogy elérjük a vonatot... de akkora mázlink volt hogy az előző gyorsított vonat ami egyből Kelenföldre megy késett így mi pont el értük. és dohányzó is volt.. szóval nagyon örültem.. a vonatról leszálltunk és szépen elsétáltunk a 103.as buszhoz az is éppen bent állt. és még hely is volt rajta... na igen innentől kezdődik a probléma. az oké hogy mi fel szálltunk de hol is kéne le szállnunk?? Oo. Móni 3x volt ott ahova menni akartunk én egyszer és én jobban emlékeztem rá mint ő... xD de míg ő 3 percenként csengetett hogy most szállunk addig én talán egyszer... de végül is a jó helyen szálltunk le. közben volt egy érdekes párbeszédünk ami abból állt hogy [nici. hirtelen ránéz Mónira teljesen riadt tekintettel nézi végig Mónit majd megszólal... ekkor Móni már rég kétkedő tekintettel megfeszült arccal figyeli nici.t hogy már megint mit akar...] "hol a pipa? fenn hagytad a vonaton..." [Móni elkezd szakadni a röhögéstől... szét nyitja a lábát és lenyúl hogy mutassa ott van... xD] hmm. ez itt nem sikerült párbeszéddé... akkor inkább átfogalmaznám. érdekes testbeszédet vezényletünk le Mónival a buszon... így se jó. mert így meg félre érthető.. de ezt már nem tudom jobban kifejezni...

leszálltunk a buszról és onnan még vagy 10 percet sétáltunk hogy oda érjünk a lágymányosi híd mellett létrehozott félszigetes öblös parkhoz amely gyönyörű... és nagy is 10 hektárnyi területen van kiépítve. és még minden tiszta. tehát besétáltunk ebbe a parkba. és mondtam Móninak hogy egyenesen menjünk a sziget végére... mert ott jó. persze ő jobbra akart menni mert neki arra jó. de mikor kérdeztem volt.e már valaha arra azt mondta nem... szóval ezért egyenesen mentünk. és természetesen a hosszabbik úton át árkon bokron...  majd mikor végre találtunk egy helyet és kipakoltunk. rájöttünk hogy az mégsem jó hely. mert a talaj enyhén rejtett és bárhogy is próbáltuk kiegyenlíteni nem sikerült. ezért inkább tovább mentünk még mindig egyenesen a sziget legvégére. de ott se találtunk tökéletes helyet. de végül mégis letelepedtünk... és meg oldottuk a gondjainkat. begyújtottuk a pipát. és elkezdtük egymást fényképezgetni. hisz mi mást csináltunk volna. egy tökéletes környezetben... ha a háttér szép. akkor még a legapróbb hibát is csak tényleg az veszi észre aki nagyon akarja... :D csináltunk 100 képet.. vagy még többet is. 60at Móniról lévén hogy az ő mobiljával készültek... és 40 et rólam. +/- a közösek... xD szóval 1 órán át elvoltunk és közben mindenki hülyének nézett minket..

közben leégett a pipa és a napocska is kezdett elbújni. ezért össze szedtük a cuccainkat a szemetünket és elindultunk kifelé a parkból... út közben találgattuk hogy mik lehetnének majd ha készen lesznek azok az épületek amelyek a sétány mellet végig ott vannak. párból már kávézó vagy étterem lett csinálva. de a legtöbb még üres... és miközben találgattuk az épületeket. Móni be tippelte hogy milyen jó lenne ha a nagy épületek szemben amit bulihelynek szánt lenne a wc. erre nézzük a kis épületet négy ajtó volt rajta. az egyiken teljesen jól lehet látni a feliratot "raktár." Móni egyből fel is adta.. én meg olvastam tovább "urak." egyből bökdöstem Mónit hogy megtaláltuk a wc.t... :D gyorsan be is szaladtunk hogy vajon az is olyan szép mint a park többi része... sajnos csalódnunk kellett. nem volt se wc. papír se szappan. se kéztörlő. és ami volt kéz szárító -bár be volt dugva.-  nem működött... szóval itt kicsit csalódtunk. de aztán megint feldobott minket az hogy milyen szép helyen is vagyunk és hogy még azt is tudjuk hol van a wc. rajta.. (:

kisétáltunk és vártuk a megállóban a buszt. aminek pontosan egy percen belül kellett volna jönnie. de természetesen ezt nem tette meg... még jó is hisz akkor nem láthattuk volna azt a rózsaszín kamiont amelyen Móni csak szörnyülködött és még csodáltam...  de ez után jött is a buszunk amelyen ismét volt helyünk. mekkora mázlink volt eddig ma... de csak eddig... útközben néztük és gondolkodtunk hogy hol vehetnénk valamilyen kaját. mert éhesek voltunk. de Móni nagyon finnyás... -.-" kanyarodott befele a buszunk a Hengermalom utcára [?] én meg közben kérdezgettem Mónit.
-ott egy meki az nem jó?
-nem.
- ott a másik oldalon meg ott van egy burger king. az se jó?
-nem.... néééézd ott egy tesco. szálljunk le....
mondhatni több se kellett nekem egyből felpattantam az ülésből és már nyitotta is a sofőr az ajtót nekünk. reménykedtem miután a busz bezárta az ajtót és elindult hogy a Móni nem megint csak egy tescos plakátot látott. és arra mondta. de nem.. tényleg volt ott egy tesco... és én még az oda séta alatt is kérleltem Mónit. -nééézd  ott egy kínai....
-nem szeretem
-jó akkor ott egy subway... á. már vettem cigit arra már nincs pénzem... :(
bementünk tescoba és mint akik minden nap járnak ott úgy mentünk előre a sajtos kiflik fele. majd fordultunk vissza a kakaó osztályra. és még visszább a csoki osztályra...  gyorsan mentünk a kassza felé. és előttünk ott lassult le éppen egy bácsika. majd mi gyorsan fizettünk utána és sétáltunk vissza a buszhoz. mind a kettőnknek a jobb csuklóján ott lógott a kis szatyra. Móninak a pipával tele. nekem pedig a szörppel tele... közben a bal kezünkben volt egy egy sajtos kifli és mind a ketten ott rágcsáltuk majd látom hogy jön szembe velünk egy busz. ezért kérdem Mónit...
-az a mi buszunk?
-igen. de nem futok.
-jó én sem.
tehát elment a busz szinte előttünk. majd megyünk buszmegállóba. nézzük mikor is jön a következő... 52kor... huha... para van. azzal nem biztos hogy elérjük a 03as vonatot.. sőt egészen biztosak voltunk abban hogy nem fogjuk elérni. de azért még reménykedtünk hogy hátha valamilyen csoda folytán mégiscsak azzal mehetünk haza.

természetesen ez nem így lett hisz miért is lett volna. kiértünk Kelenföldre. a vonatunk még ki volt írva. de már sehol senki... nézzük a táblát. elvileg kellett volna jönnie egynek. 5 perc múlva. de az egyáltalán nem volt kiírva... na most a következő szituáció előtt álltunk. Kelenföldön a pályaudvaron 3 tábla van egymás mellé kihelyezve. érkező és induló vonatok... na de nem tudtuk ezt hogyan kéne értelmeznünk. mikor Kelenföld nem végállomás. szóval minden vonat érkező és induló is egyben... én egyből kiszúrtam a vonatot amelyet kerestünk. természetesen a 3. táblán érkező címmel. "18.11 Martonvásár 4. vágány..." oké kisétáltunk a vágányhoz. nézünk körbe sehol senki. és sehol semmi kiírva... közben a szemben lévő 5-6 os vágányra befut egy vonat Martonvásár. de az déli fele megy. hoppá itt valami nem stimmel. sétálunk vissza  kijelzőkhöz mert azt hittük egy órával későbbit találtunk magunknak... de nem ez történt. hanem az érkező vonat annyit jelent hogy déli fele megy... xD végül kerestünk még egy olyan vonatot amely be megy délibe hogy majd onnan a biztos helyről megyünk haza... "18.28 BP.déli 5. vágány" állunk a vágány mellet nézzük a kiírást a táblán. "18.23 Tapolca..." na itt már megint nem stimmel valami.... nézzük a 6. vágány tábláját. " 18.28 BP.déli..." jól van legalább már megvan a vonatunk. csak benn a kijelzőn rosszul volt kiírva...

déliben felszálltunk a 18.56ra és elkezdtük nézegetni a képeket amelyeket csináltunk és észre vettük hogy van egy pár kép amelyen a háttérben két emberke érdekes fekvő pózban fetrengenek... majd én kimentem a vonatból és közben Móni bentről írogatott nekem az ablakra. tehát kommunikáltunk.. én kintről TBC.t olvastam amiről Móni tegnap kiselőadást tartott. mikor bementem. láttam hogy az ABC. felirat volt... xD mutogattam Móninak hogy nézze a biciklist. de alig tudtam neki mutatni mert annyira vicces volt. hogy egyik pillanatban Móni még néz kifele a másikban pedig már a hajának a tetején matat. egy alig látszó hajszállal... tehát ennyi volt a nap történése... eléggé viccesre sikeredett. de nem szabad sokat nevetnünk. mert a nevetés lehet halálos is.... de erre majd később rátérek... xD